A Mediawave fennállásának 22 éve alatt hűséges mert maradni az igényes, újító

szellemű, kísérletezető művekhez és az ezt szerető szűk közönséghez. Nem játszott

a biztos sikerre akkor sem, ha nagy, ingyenes koncerteket rendezett, soha nem követte a kereskedelmi trendeket. Nem oly rég azzal méltattuk a rendszerváltással egyidős zenei és filmes fesztivált ezeken a hasábokon, hogy sok társával ellentétben, nem hajszolta a látogatószámot, nem tett engedményeket: hanem mert kicsi maradni. Azt azért nem gondoltuk, hogy idénre olyan kicsi lett, hogy egyik

korábbi mellékhelyszínére, Komáromba, a Monostori Erőd Dunai-bástyájába szorult.

De korántsem rossz hely ez. A nagyvárosoktól távoli, természet közeli helyszín javára vált a fesztiválnak. A kilencvenes évek elejének családiasságát hozta el ismét, amikor a füstös győri Lloyd Mozi büféjébe befért az egész sokadalom. Azt a lehetőséget adja most a kicsinység, hogy újrafogalmazza magát a Mediawave.

A komor erőd hangulatos és professzionális helyszín lett. A bástya falára fényjátékokat vetítettek esténként, a Duna parton sátorozni is lehetett. Két ötven fős teremben vetítették a filmeket, játékfilmeket csakúgy, mint animációs, rövid, és dokumentumfilmeket, s akárhány vetítésre benéztünk, mindig jócskán tele volt a rögtönzött mozi. Két zenei színpadon - egy nagyobb szabadtérin a bástya udvarán, és egy kisebb fedett teremben, szólt esténként a jazz, rock, etno, blues, swing, és mindezek keveréke. ...

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=545425&referer_id=friss

MEDIAWAVE 2012 James Blood Ulmer *08.szilánk

MEDIAWAVE 2012

James Blood Ulmer

10 részlet

Az erőd veled van!

...A vasárnapi programsorból kiemelkedik - egyben a fesztivál talán legnagyobb húzóneve - a James Blood Ulmer-rel folytatott beszélgetés. A délutáni disputában a hetvenedik életévében járó gitárnagymester vallott szűkebb-tágabb környezetéről, és a zenéjét alakító világnézetéről. Elsőként arról az Ornette Coleman által kialakított stílusról faggattuk, melynek követőjeként csatornának tekinti magát, melyen keresztül áramlik a zene. A stílus a harmónia és a melódia összevonásából

keletkezett, és harmolódikus zenének nevezik. Iskolában nem tanulható, természetből fakadó, saját zenéről van szó, melynek még nincsenek lefektetve a szilárd keretei. A blues nagykövete elmondta, hogy céljai közt szerepel ennek igazi rangra emelése, és habár a fekete hagyományokból építkezik, véleménye szerint a világ minden nyelvén és kultúrájában kifejezhető. Arra a kérdésre, hogy szerinte „friss hajtásra" képes-e ez az egyébként is rétegzeneként számontartott stílus a jazz szerteágazó életfáján belül, elmondta, hogy szerinte ez az első igazán szabad zene, és az embernek szabadnak kell lennie. Erre egyébként véleménye szerint az európai közönség nagyobb hajlandóságot mutat, kevésbé rendelkezik elvárásokkal, nyitottabb, mint e stílus tengerentúli kedvelői. Közönségkérdésre válaszolva azt is megtudtuk, hogy a nevében a „vér" jelző, egyszerűen egy gyermekkori bemutatkozásból származik, miszerint ő az édesapja, James vére.Ezen a napon a honi jazz Mekkájává avanzsált a Monostori Erőd Ékes Terme - délután öttől éjjelig szólt a hol meditatív, hol táncolható ritmusfolyam.

Akik hadilábon állnak a jazz impovizatív hangfolyamaival, legtöbbször azt hozzák fel érvként, hogy ez a zene öncélú. Nehezen fogható meg, hogy mennyire "magának játszik", s mennyire "avatja be", hozza a harmóniák vonzáskörébe a közönséget a művész. Nyilván annyira, amennyit a hallgató megért belőle, amennyire befogadja, ergo közelengedi magához a hangszerekből előtörő előadói lelki- és érzésvilágot. A jazz-zenész improvizációja olyan, mint mikor a költő egy szép metafórára lel - a sajátságos (lelki)állapotot "elkapni", ráhangolódni nem megy egykönnyen. Egészséges zenei nyitottság - és talán megfelelő intellektus - kell az önkifejezés eme mélyen rejlő kincseinek megpillantásához, érzékeléséhez - írta anno, a 'WAVE szellemiségét miden ízében magáénak valló Vidaotone kollégánk.

...James Blood Ulmer némi csúszással, fél nyolckor csapott a húrok közé. A koncertet nagy érdeklődés övezte, az Ékes Terem szinte teljesen megtelt. A színvonalas előadás néhány stíluseleme azért mutatott némi hasonlóságot a Mediawave másik nagy öregjével - aki tavaly óta sajnos már nincs velünk -, Gil Scott Heronnal. S hogy mi jellemzi az idén 70 éves, a 70-es években a jazzt és a bluest megújító, radikális "véreskezű" gitáros-énekest? Ulmer maga volt a szinte rezzenéstelen arccal pengetett Gibson, az „énekbeszéden" artikulálódó blues fájdalma, az újra megélt, s harmóniákban utat találó életdarabkáktól gyöngyöző homlok.

http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/5097/az_erod_veled_van_a_mediawave_2012_utolso